tg-furdancs-bk0210

A poszt címe talán nem egyértelmű (sokat sejtető alcímként talán odatehettük volna: "A csomók alkonya") azonban a bemutatandó termékeknek nemigen van magyar elnevezése. Azt gondoljuk, nem csak a barkácsoló emberekre jellemző, hogy gyorsan, masszívan, de azért oldhatóan szeretnénk rögzíteni valamit. Ez lehet egy összetekert fülhallgató vagy laptoptöltő vezeték, egy kerti locsolócső vagy a kompresszor tömlője, de akár egy szerszám is, amit munka közben nem szeretnénk letenni a sárba.

Biztos többen vagyunk úgy, hogy vannak bizonyos dolgok, amiből egyszer még szeretnénk egy sajátot gyártani. Nem készen megvenni, hanem összerakni, lehetőleg az utolsó csavarig a saját kezünkkel. Ez vérmérséklettől és irányultságtól függően lehet egy saját tervezésű buggy, vagy egy vitorlás hajó, vagy épp egy telecaster stílusú elektromos gitár. De ha vonzódunk a minőségi zenehallgatáshoz, lehet ez a saját projekt akár egy klasszikus angolszász kinézetű hangsugárzó-pár is.

A kedvelt, becses apróbb dísztárgyak óhatatlanul porosodnak, ha azok nyitott polcokon vannak elhelyezve. A portörlésük viszont elég időrabló munka, amit csak úgy lehet elkerülni, ha az ilyen tárgyak üveges vitrinbe kerülnek. Ám sok esetben ez vagy külön bútordarab lenne, ami ritkán beszerezhető és az elhelyezése is nehézségekbe ütközhet. Kézenfekvő megoldás, ha a nyitott polcos bútordarabon egy-két polcrészt üveges vitrinné alakítanak.

Az elektromosság veszélyei után azért egy posztot megérnek a mechanikai eredetű veszélyhelyzetek is. Végül is egy műhelyben minden csupa fog meg csupa él. Azt, hogy munka közben ne fúrjunk a kezünkbe, és ne vágjuk el az ujjunk, talán nem szükséges leírni. Azonban a kezdő barkácsolót érhetik meglepetések, ezekre próbál felkészíteni ez az írás.

Mi mással tölthetné az ember a szombat estéjét, mint egy égből pottyant IKEA-látogatással és az azt követő bútorösszeszereléssel. A barkácsolni szerető férfi számára ez amolyan könnyed edzés, melynek során újra gyerek lehet kicsit. Stábunk tehát egyik pillanatról a másikra egy fészekrakási lázban égő, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó hölgy, Linda társaságában találta magát. Bár a felkérés pusztán a bútorok szállítására vonatkozott, nyilván fel voltunk készülve arra, hogy úriemberhez méltó módon bevállaljuk az összeszerelést is. Remek terápiás elfoglaltság és még teát is kaptunk. Illetve kaptam, hiszen a stáb szó ebben az esetben engem (Mr. Furdancs) takar. Nem is térnék ki magára a szerelésre. Szót sem érdemel. Azonban, miután eljártuk a "van egy kis időd segíteni (!!!) összeszerelni a bútort" násztáncot, elhangzott a számból a kérdés: "és mondd, szerszámod van-e?" Erre úgy csillant fel Linda szeme, mintha élete férfiját látta volna meg egy lemezlovas klub félhomályában. Nekem még szerszámosládám is van! - jött a válasz. Néhány perc múlva büszkén hozta is, mint macska a frissen fogott egeret.